fbpx

Apu-time, apukám!

Elcsórtam a laptopot a feleségemtől, hogy leírjak egy-két gondolatot arról, miért is kell az apukáknak is kivenni a részüket a gyereknevelésből. És nem gondolom, hogy ez csak egy trendi skandináv hóbort, hanem saját tapasztalatokon alapuló gondolat-özön. Sajnos látok és hallok olyan apukákról, akikre ráférne egy kicsit több idő gyermekükkel…

Tudom, ezeket a blogokat inkább csajok olvassák, szóval légyszi, ha úgy ítélitek meg, hogy apa többet is kivehetne a gyermek neveléséből, akkor adjátok át neki az üzenetemet! Ok?

“APU-TIME”

Mielőtt apa lettem, sokan mondták, hogy az életem sosem lesz olyan, mint azelőtt (mármint a gyerek előtt). Ezt többnyire gyermektelen srácoktól hallottam, akik szintén gyermektelen srácoktól hallották, és így tovább…

És ez igaz! Az életem már sosem lesz olyan, mint azelőtt!… Amit viszont nem mondtak el, hogy innentől NEM IS FOGOM AKARNI, hogy olyan legyen, mint azelőtt!

Az az élet is jó volt: meló, edzés, hétvégén meccs, utazás, kocsmázás, randizás, autózás,  kirándulás, stb. – tényleg jól hangzik… elsőre. Amibe persze fel lehet fedezni az élet szempontjából némi fejlődést, de valójában nem sok minden van benne, amire emlékezni érdemes. Legalábbis semmi ahhoz képest, mint amikor a gyerekeimmel töltöm az időt, és látom őket fejlődni! Láttam az első bukfencet, velem tanult meg két keréken biciklizni, hallottam helyesen kimondani a “rrrr” hangot, és sok minden más.. A gyerekekkel töltött idő egy édes szolgálat, sok önfeláldozással, de nagyon édes szolgálat! Nem mondom, néha az ideggörcs kerülget, és legszívesebben lekevernék nekik egy nagy pofont, szóval nem rózsaszín felhő a dolog! De akkor is azt mondom, hogy minden percet megér, mert egyszer MAJD HIÁNYOZNI FOG, HA MÁR ELMÚLT…nem lehet visszacsinálni!

Sajnos látom és hallom, hogy vannak azonban olyan apák, akik még nem ébredtek rá erre! Talán mert még nem mondta el nekik senki. Amikor csak lehet, kifogást keresnek, vagy próbálják lepasszolni gyermeküket. Minimalizálják a velük töltött időt, ha meg velük is vannak, fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek a gyerekkel. Aztán vannak apák, akik komoly bajba kerülnek, ha mégis vigyázniuk kell a porontyra, ezért csak néha adnak anyának egy kis “kimenőt”. Persze, ha anya késik akár egy percet, már csörög is a mobil… Aztán vannak, akik nem hajlandóak kicserélni a kakis pelust, mert hogy az az anyja dolga, és hogy ő nem bírja a kellemetlen szagokat. Na ezen tényleg mosolyogni szoktam!

Na de, ez az írás nem az ilyen apukáknak akar beszólni, hanem az a kérdés, hogy hogyan lehetne kicsit felébreszteni őket?!

Természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára! Isten őrizzen, hogy megbántsak valakit! Sok apuka van, aki nem riad meg egy kis kakitól vagy böfitől, aki altatja a babát, játszik vele, mesél neki…

De mit lehet annak üzenni, aki nem?

Szóval – Apukák, akik nem vesztek ki kellő időt gyermekeitek neveléséből –  az van, hogy ha megpróbálsz a gyermekeddel MINŐSÉGI IDŐT együtt tölteni, akkor elég gyorsan egymásra fogtok hangolódni. Akkor át fog törni egy láthatatlan burok közted és a gyereked között. Egymásra találtok, feloldódtok, megismeritek egymást éééés… LESZNEK KÖZÖS ÉLMÉNYEITEK, AMIK CSAK A TIETEK! Nincs ott anyu, nincs ott nagyi, nincs ott a bébiszitter, CSAK TE ÉS A GYEREK! Ha meg pont veled van, mikor egy tök új dolgot csinál meg először, …na az meg a legkirályabb, és mindenkinek büszkén fogod majd mesélni! 🙂 Tudom, mert saját tapasztalat!

Van az apáknak egy nagy feladata – kb. a baba másfél-két éves kora körül. Neki kell a baba-mama szimbiózisból hidat építeni a gyereknek az élethez! Ez azt jelenti, hogy vidd el magaddal pl. tankolni, barkácsboltba, ügyeket intézni, haverokat látogatni, autógumit cseréltetni, akármi… Vidd egyedül bölcsibe, oviba, stb.. Mutasd meg neki, hogy anyán kívül is van élet! Egy élet, ahol magasabbra repül a hinta, át lehet ugrani a fotelről a kanapéra, meg lehet simogatni egy bazi nagy kutyát, bele lehet nyalni a sörhabba és még sorolhatnám!

Emellett megtanulod értékelni azt az alázatos “munkát”, amit az anyukák végeznek. Nekik van a legstresszesebb és legfelelősségteljesebb feladatuk, egyszerűen fogalmazva – gyereket nevelni! Megtanít majd felnézni a feleségedre, hiszen ez csak egy “láthatatlan munka”, amit csak akkor fogsz igazán észrevenni, ha részt veszel benne. Persze az elején szétizzadod magad a stressztől, mint szumós a szaunában, de egyre jobban fog menni, hidd el!

A következő pár sort csakis apa olvassa el!:

Még egy meggyőző pozitívum: pár srác panaszkodik (persze csak pár sör után, mert hogy mi nem beszélünk ilyenekről…), hogy gyerekek óta…hát…hogy mondjam szépen… egyéb “dolog” sem olyan, mint azelőtt. Szerintem érted…

Képzeld. ha részt veszel a családi életben: vigyázol a gyerekre, rendbe rakod a konyhát, haladók főznek is (néha), ha elmehet asszonyka barátnőzni, vásárolni, kozmetikába, mit tudom én – egyszóval feltöltődni… Akkor estére nem egy kifacsart, hulla fáradt nő esik be melléd az ágyba…

… És ennek az a nagy előnye, hogy Te is nagyobb eséllyel hajtod vigyorogva a párnádra a fejedet!!! Szerintem érted, mire gondolok! 😉

Itt vagytok még Anyukák?! Gondoltam… 🙂

Szóval…  nektek is van nagy feladatotok! Biztosítsatok privát időt apának és gyermekének! Még akkor is, ha a pasitok nem képes megtalálni az alsógatyáját a saját seggén! Bocs, ez erős volt… mondjuk nem képes megtalálni a parizert sem a hűtőben. Menni fog neki, ne aggódjatok! Elsőre nehéz lesz, aztán bele fog jönni. De ha ott bábáskodtok, akkor arra ösztönzitek, hogy folyton visszatáncoljon, és legyen kitől kérdezni. Fejlődni pedig nem lehet a “komfortzónában”, csak messze azon kívül. Szóval legyenek apa-baba programON!

Emlékszem, mikor még csak egy gyerekünk volt (alig volt egy éves) és a feleségem elment egy ottalvós lánybúcsúra…. Baszki!…Az államvizsgámon nem izgultam jobban! Aztán ment minden a maga útján. Megetettem, megitattam a gyereket, aludt is, megnéztünk egy hokimeccset :-), kicseréltem a kakis pelust, megnéztük a Forma 1-et :-), elmentünk sétálni, stb… Minden rendben volt! Életemben nem voltam még annyira büszke magamra!

Most már minden sokkal gyakorlatiasabb, pl. ezeket a sorokat este írom, a feleségem éppen valami csajos talin van, és talán épp a pasikat dumálják ki, nem tudom…

Én megkajáltattam mind a négy gyereket, lefektettem az ikreket, összerendeztem a konyhát, játszottam a nagyokkal, majd őket is lefektettem. Volt egy-két nehéz pillanat, ahogy egy kolléga mondta egyszer – lábon kihordott agyérgörcs – de nagyságában elég jó este volt. Szóval még néggyel is megoldható!

Most pedig töltöttem egy whisky-t, és most leírom ezeket a gondolatokat nektek, mert ennyiben tudok segíteni:

Ébresztő haver, mert később rohadtul sajnálni fogod majd!

AZ APASÁG JÓ DOLOG, srácok!

Hajrá magyarok!…

 

 

 

 

Ha nem szeretnél lemaradni további...

  • anya-baba történetekről,
  • szülői tippekről és hasznos tudnivalókról,
  • családi kirándulás tippekről,
  • a babadivat legújabb trendjeiről, akkor

Iratkozz fel hírlevelünkre, és zsebelj be további 10% kedvezményt! ;)

Vásárolj legalább 20.000 Ft  értékben és rendelésedet INGYEN kiszállítjuk!