fbpx

A jó anya, önző anya

Volt már lelkiismeret furdalásod azért, mert te is ledőltél délután ahelyett, hogy rendet raktál volna a házban? Megesett már, hogy azt sem tudtad, mit mesél a kislányod, mert neked teljesen máshol jártak a gondolataid? Éreztél már bűntudatod azért, mert jogtalanul emelted fel a hangodat gyermekeiddel szemben, aminek az oka csupán a rendkívüli kimerültséged volt? Te eleget törődsz magaddal?…

Vili születésekor megismertem egy rendkívül profi szülésznőt. Biztonságot és erőt adott határozottsága, pozitivitása és persze odaadó kedvessége. Igazi szájbarágós szülésznő, aki mindent számtalanszor elmondott. Kettőnk erejével sikeres, gyors és élménydús volt Vili érkezése.

Nem volt kérdés, hogy az ikrek születésekor is szükségem van az ő támogatására. És megcsináltuk! A legkönnyebb spontán szülésem volt, amelyen az egész szülészeti osztály részt akart venni. Errefelé ritkán születnek ikrek spontán… (No, de erről majd talán később írok részletesebben.)

Erősen élnek bennem a szülésznő mondatai, amiket a fél órája megszületett Nándival és Zsigivel a karomban hallgattam. Valahogy így mondta: „… Vigyázzatok magatokra! Négy gyermekkel áldott meg titeket az Isten! Hatalmas felelősséggel tartoztok nekik! Éljetek egészségesen! Vigyázzatok magatokra, hogy lássátok felnőni őket!”

És most azon gondolkodom, vigyázok én magamra? Mi is szükséges ahhoz, hogy én „egészséges” életet” éljek? (Nem(csak) a sok zöldség, gyümölcs és kevés cukor elméletre gondolok most.) Lassan nyolc éve a gyerekkiáltás az ébresztőórám. Többször izzadok le az ikrek öltöztetésében, mint egy edzőteremben. Megesik, hogy a fáradtságtól este nyolckor elalszom kislányom mellett az ágyban. Egy pohár bortól fejre állok. Olykor a kelleténél előbb felmegy bennem a pumpa, és majd szétrobban a fejem. És aztán egy stresszes nap után este megőrülnék, ha nem majszolhatnék valami édességet…

Valahogy úgy érzem, hogy a gyerekek körül kialakult szép rendszer, tönkretett egy bennünk már oly régóta működő rendszert. Hiszen, minden a gyermekek körül forog, ami természetesen nyilvánvaló és elfogadott tény. Ösztönösen kialakul bennünk valami más, attól a perctől kezdve, hogy először karunkba fogjuk babánkat.

Minden erőnkkel tökéletes szülők szeretnénk lenni: Háromóránként enni adunk a babának, ám saját magunk „megetetéséről” megfeledkezünk. Heti egyszer babamasszázsra visszük csöppségünket, pedig a mi hátunknak sokkal nagyobb szüksége lenne egy gyúrásra. Harmincadszor is elmondókázzuk a „Kormos Bencét”, pedig jól esne épp egy kis csend és pihenés. Szívesen megnénéznénk egy izgalmas filmet, de helyette Bogyó és Babócát kapcsolunk. Minden vágyunk egy feszültség-levezető aerobik barátnőnkkel, de inkább lányunkat visszük lovagolni…

Természetesen a boldog és kiegyensúlyozott gyermekek éltetnek minket, és rengeteg mosolyt csalnak arcunkra, amelyek a sok fáradságos munkát, a nehéz időszakokat feledtetik velünk. De vajon elég ennyi nekünk? Elég egy mosoly, és attól mi pihentek leszünk, attól jól lakunk, attól felfrissül elménk?

Valójában nem! Nekem több év kellett ahhoz, hogy belássam, akkor tudok igazi anya (és feleség) lenni, ha rendszeresen törődök magammal (is). Nekem is szükségem van több órás alvásra egyben. Ennek hiányán egy délutáni alvás tud segíteni. A rendszeres étkezés megelőzi, hogy robbanékony legyek. Ha a nyugodt evéshez az kell, hogy mesét kapcsoljak a gyereknek, hát legyen mese. Én is vágyom a pihenésre, a “kikapcsra”, ezért a kozmetikusnál megjutalmazom magam mindig egy arcmasszázzsal. A rendszeres testmozgás most éppen nem adatik meg, de azon vagyok, hogy ismét beiktassam az életembe.

Rájöttem, először saját magunkért kell felelősséget vállalnunk, hogy aztán másokért – azaz gyermekeinkért- is felelősséget tudjuk vállalni. Kiegyensúlyozottnak kell lennünk, csak akkor lesznek gyermekeink is azok! Egy kifacsart Anya nem tud türelmes lenni, nincs miből adnia gyermekeinek. Ne akarjunk állandóan mártírok lenni, törődjünk magunkkal és akkor sokkal többet tudunk nyújtani szeretteinknek! Saját lelkünk, elménk és testünk ápolása legalább olyan fontos! Hiszek benne, hogy ez a hosszú és boldog élet titka is. És az életünkben vannak olyan szakaszok, amikor azt hisszük, hogy némelyikre esély sincsen. Pedig igenis van, csak tennünk kell érte.

Sopánkodtam, hogy nem tudom elolvasni a könyvet, amire oly régóta vágyom. Dehogynem! Apát megkértem, hogy menjen el egy nagy sétára a gyerekekkel, és máris elolvastam száz oldalt. És máris felfrissült elmém!

Egy romantikus vacsoráról álmodoztam. Hogy ne csak álom legyen, megkérdeztem a nagyszülőket, hogy vigyáznának-e az unokákra egy szombat este. Alig várták, hogy jöhessenek! Apával végre ettünk egy jót, és nem kellett utána elpakolnunk.

Hiányzott egy jó kis beszélgetés a barátnőmmel. Igazából csak fel kellett emelni a telefont, és megbeszélni egy időpontot. Végre! Találkozunk! Ez máris felpezsdít egész hétre.

Úgy szerettem volna olyan szép körmöket, mint a volt kolléganőmnek. Vajon megtehetem, hogy rendszeresen eljárjak manikűröshöz? Engem ez boldoggá tesz, akkor pedig mennem kell! Most már lányom irigykedik a színes körmökért. Egye-fene, hétvégén olyat festek neki, amilyet csak szeretne.

Elég volt a panaszkodásból, és a túlélésből! Igenis tenni kell azért, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. És ha jól vagyunk, akkor körülöttünk mindenki jól van. És ha boldogok vagyunk, sokáig élünk!

Légy te is „önző”: ápold lelked, testet és elméd! CSAK BOLDOG ANYAKÉNT ADHATOD A LEGTÖBBET CSALÁDODNAK!

Ha nem szeretnél lemaradni további...

  • anya-baba történetekről,
  • szülői tippekről és hasznos tudnivalókról,
  • családi kirándulás tippekről,
  • a babadivat legújabb trendjeiről, akkor

Iratkozz fel hírlevelünkre, és zsebelj be további 10% kedvezményt! ;)

Vásárolj legalább 20.000 Ft  értékben és rendelésedet INGYEN kiszállítjuk!