fbpx

Ikrek születnek-az én storym

Több, mint négy éve sokként ért a hír, hogy ikreket várok. Egyből csak a rossz dolgokra gondoltam: „Biztos koraszülöttek lesznek. Vajon egészségesek lesznek-e? Tuti heteket kórházban töltünk majd. Mi lesz addig a másik két gyerkőccel?” Elkönyveltem a császármetszést is, amelytől rettegtem. És emellett aggódtam azért is, hogy fogom én bírni ezt a terhességet, Janka és Vili mellett. „Mekkorára növök majd??? Egyáltalán hol fér bennem majd el két baba? Hova lesz a bőröm??”

Valójában úgy látom, hogy a szomorú események és a rémhírek mindig és gyorsan terjednek, no meg többségben is vannak. Ez a gondolat vitt arra, hogy megosszam veletek az én történetemet, ami nem mese, de mégis szép!

Eszembe jutott egy szigorlati vizsgám, amikor attól a bizonyos 23-as tételtől irtóra féltem, egyszerűen nem fogtam fel annak a taralmát. Egész nap azon izgultam, hogy csak ki ne ki ne húzzam! Mondanom sem kell, hogy rányúltam. A vonzás törvénye….

Szóval miután lement rólam a sokk, a pánik, elhatároztam, hogy meg fogom csinálni, úgy lesz minden, ahogy nekem jó. Egy barátnőm szavai roppantul megnyugtattak: „Barbi, ez csoda mindenkinek nem adatik meg, hogy ikrei legyenek! Hidd el, ez nem véletlen, menni fog, légy pozitív!” Így is tettem és minden úgy is alakult, ahogy szerettem volna. Leszámítva a december 26-án elkapott hányós vírust, amitől majdnem beindult a szülés. Viszonylag zökkenőmentesen kihordtam a fiúkat. Megfogadtam a dokim tanácsát, mindent ugyanúgy csináltam tovább, ahogy előtte (egyedül az extrém sportokat nem ajánlotta).  Egyáltalán nem hagytam el magam, nem terhes voltam, hanem egy boldog két gyermekes anyuka, aki izgatottan (picit félve) várta a két csoda érkezését.

A táplálkozásban a szervezetem jeleire hagyatkoztam. Eszméletlenül kívántam a terhességem elején a hasábburgonyát, állítólag sok a folsav abban is, persze nem a szupermarketes fagyasztottra gondolok, hanem a jó kis jáki földben termett burgonyára.  Emellett voltak olyan napok, amikor mindent megtettem volna egy szelet sült halért. Így hát volt, hogy fogtam magam és elugrottam venni egy kis lazacot-mert egy kismama mindent megérdemel, igaz?!  Vitamint csak az utolsó pár hétben szedtem, amikor a két vasgyúró már elszívott belőlem mindent fontos anyagot. A 36. héttől pedig heti egy injekciót is kaptam, amitől úgy féltem, mint egy hároméves.

A fiúk olyan jól érezték magukat a pocakomban, hogy végül a betöltött 40. hét előtt egy nappal megindították a szülést. Két lábamon, csak kicsit betojva sétáltam be a szülőszobába. Legalább volt lehetőségem körülnézni és szemügyre venni a szobát. (Első két szüléskor nem igazén volt időm nézelődni.)

A fiúk röpke két óra alatt, pontosan tíz perc különbséggel jöttek a világra a szombathelyi Markusovszky Kórházban. Nándi 3000 gr-mal, majd Zsigi 3310 gr-mal látta meg a napvilágot. Mindez nem ment volna Marika, a szülésznőm nélkül, aki tudta, hogy képes leszek rá, és persze sok éves tapasztalattal rendelkezett. Az orvosok pedig szintén támogatóan álltak a természetes szülés előtt. Hálás vagyok nekik is, hogy megadták a lehetőséget nekem! Mert valljuk be, kevés spontán ikerszülés van manapság.

 

Határtalan boldogság és büszkeség tölt el, amikor visszagondolok az ikrek születésének napjára. És mai napig csoda minden nap velük. Amikor pedig ránézek a négy huncut életvidám gyermekemre, arra gondolok, ez valóban kellett nekünk. Így kerek egész. 

Ez az én storym.

Mindig csak pozitívan!

 

 

Ha nem szeretnél lemaradni további...

  • anya-baba történetekről,
  • szülői tippekről és hasznos tudnivalókról,
  • családi kirándulás tippekről,
  • a babadivat legújabb trendjeiről, akkor

Iratkozz fel hírlevelünkre, és zsebelj be további 10% kedvezményt! ;)

Vásárolj legalább 30.000 Ft  értékben és rendelésedet INGYEN kiszállítjuk!